A Mezőföld tengelyét képező mintegy 100 km hosszú Sárvíz-völgy a Sárrét medencéjétől a Duna-völgyéig tart, kettészelve a Mezőföld platóját. A mozaikos jellegű Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet Táctól mintegy 20 km hosszban nyúlik el a völgyben Sárszentágotáig. Az 1997-ben létesült tájvédelmi körzet kiterjedése 3650 ha, ebből fokozottan védett 157 ha.

A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság 500 millió forint vissza nem térítendő európai uniós támogatás segítségével fejleszti a Sárvíz-völgye kiemelt jelentőséggel bíró vizes élőhelyeinek és az azokhoz kötődő (madár)fajok védelmét. A „Kiemelt jelentőségű vizes élőhelyek fejlesztése a Sárvíz-völgyében” című projekt célja a vízvisszatartás erősítése és a természetes vízjárás helyreállítása.

A fejlesztés eredményeként vízkormányzó műtárgyak létesülnek, valamint a meglévő rendszerek korszerűsítése is megvalósul. A beavatkozások elsődleges célja, hogy a csapadékbő időszakokban érkező többletvizeket nagyobb mennyiségben meg tudjuk tartani helyben. Ennek következtében pedig mérsékelhetjük az aszályok hatásait, növelni tudjuk a vizes élőhelyfoltok területi arányát és magasabban tarthatjuk a talajvizet. A vízkormányzás javítására irányuló beavatkozások mellett pedig idegenhonos inváziós növényfajok visszaszorítására és kisebb ökoturisztikai fejlesztésekre is sor kerül a területeken.

A projekt hozzájárul a nádas, mocsári és sziki élőhelyek megőrzéséhez, valamint a védett növény- és állatfajok élőhelyének stabilizálásához. A fejlesztések természetközeli megoldásokkal valósulnak meg, és erősítik a táj vízmegtartó képességét. A beruházás a Sárvíz-völgy területén valósul meg. A megvalósítás időszaka: 2025.04.01–2029.10.31.

A tájvédelmi körzet élőhelyeinek megőrzése a természetvédelem kiemelt feladata, hiszen az emberi tevékenység által annyira átalakított Mezőföldön keresztül a Sárvíz-völgye jelenti az ökológiai kapcsolatot a Dunántúli-középhegység és a Duna között, biztosítva ezzel a növény és állatvilág szabad mozgását.

A víztározó keleti oldalán a növénytakaró még a Sárvíz valamikori medencéjének természetes maradványát őrzi. A magasabb részeken sztyepprétek díszlenek, mélyebben sásrétek, míg a legmélyebb területeken nádasokat találunk. E réteken él a tájvédelmi körzet egyik jellemző védett növénye, a mocsári kosbor. A réteken kora tavasszal bíbicek, godák és más cankófajok táplálkoznak, felettük barna rétihéják, egerészölyvek vadásznak. Szerencsés esetben megpillantható hazánk legnagyobb ragadozó madara, a réti sas is.